Életed legvadabb utazására készülsz, ahol igazi felfedezőnek érezheted magad. Nincs útikönyv, mely érdemben foglalkozna ezzel a vidékkel, annak megközelíthetetlensége miatt. Ez a vidék a Rio Patuca vidéke és a Moszkító-part. Eldugott őserdei indián törzseknél töltöd az éjszakákat, magadnak fogod a halat és tatura vadászol. Ősi ösvényeken túrázol, amiken alig jár ember, ezért machetéd kellemesen csilingel a bozót levelei között.Éjszakánként függőágyad alatt tapírok, ormányos medvék és jaguárok sétálnak, biztonságodért azonban tawahka, miszkító és pech indiánok felelnek. Bár már ledobták a fűszoknyát, életük minden eleme a természethez kötődik. Azt esznek, amit fognak vagy vadásznak, és amit asszonyaik az őserdőben gyűjtögetnek. Eredeti őserdei kakaót kóstolhatsz, esténként csípős házi sörrel múlathatod a napot.Hondurasi túránk a dzsungeltúrák non-plus ultrája. Gyere, és kóstolj bele a régi felfedezők életébe!
Túraköltség tartalmazza: a szállások díját (legalább 9 éjszakát ágyban, legfeljebb 7 éjszakát függőágyban ), a privát pipante árát Krautarába, Ahuasba és Las Mariasba, az egyéb helyi közlekedés díját (busz, komp, csónak), a helyi vezetők díját, a transzfereket.
Túraköltség nem tartalmazza: a repülőjegyet, a reptéri adókat (kb. 34 US$), az étkezéseket, a függőágyak és szúnyoghálók árát (kb. 35-40 US$), a városi taxiköltségeket, a különprogramok árát, az oltások és gyógyszerek árát, az utasbiztosítást.
HONDURAS
Pipantéval a Moszkító-partra
1-2. nap: Budapest - Amszterdam - Houston - Tegucigalpa
Reggel indulsz Tegucigalpába, Honduras fővárosába, amszterdami és houstoni átszállással. Délután 1 óra körül landolsz a Föld egyik legbutább nemzetközi repülőterén, ahová a gépeket a pilóták bedobják a rövid kifutópályára, ezért az embernek olyan érzése van, mintha zuhanna. A reptérről Comayagüela hihetetlenül hangos városrészébe taxizol, ahol egy egyszerű, de tiszta szálláson szállsz meg. Délután városnézés és függőágy vásárlás a program. Ha marad idő, 2-3 órás túrára mész a város fölé emelkedő Jézus-szoborhoz, ahonnan fantasztikus kilátás nyílik az egész városra.
3. nap: Tegucigalpa - Palestina Patuca
Reggel 8 órakor indul a buszod Palestina Patuca falujába. A busz érinti Danlí városát, ahol ehetsz valamit, majd egy szörnyű földúton megkezdi 3 órás tortúráját Olancho hegyei között. A Rio Patuca mentén utazol gyönyörű ranchek között. Úgy 30 éve még ezt a vidéket is esőerdő borította, azóta azonban a rancherók mindent lepusztítottak. Palestina Patuca falujába kora délután érkezel. Bár sok túl látnivaló nincsen errefelé, mégis kell egy fél nap, hogy mindent beszerezz a következő 2 hétre. A csapat férfi tagjai benzinért és vízért indulnak, a nők feladata pedig az élelem beszerzése lesz. Estére mindent összegyűjtünk, majd nyugovóra térünk a falu végében álló szállóban. Nem mindig van folyóvíz, úgyhogy készülj fel az első vödörből fürdésre.
4. nap: Rio Patuca
Egész napos pipante útra indulsz a Rio Patucán. A száraz évszakban is elegendő víz van a folyóban ahhoz, hogy biztonságban leereszkedj a Tawahka Asanganiba. Kezdetekben szörnyű erdőirtások mentén haladsz, miközben csónakosaid küzdenek a zúgókon. Néha úgy érzed, mintha raftingolnál, de soha, egyetlen ilyen pipante nem borult még fel, így teljes biztonságban vagy. Néhány órás utazás után sűrűsödik az esőerdő. Egyre több lesz a madár, bár márciusban kezdődik a költözés a messzi Kanada és Egyesült Államok folyóihoz. Az éjszakát egy ranchen töltöd függőágyban.
5. nap: Tawahka Asangni
Kora hajnalban kelsz útra. Lassan eléred a Tawahka Asangni határát. A távolban feltűnnek a Colón-hegység fantasztikus mészkőszirtjei. Kevés szebb táj akad ennél, aki erre utazik, a földi édenkertben érezheti magát. A késő délutáni órákban érkezel meg Krautara alig 100 fős falujába, ahol belecsöppensz a nagy őserdei valóságba. Sem áram, sem folyóvíz, sem ágy. Patakban fürdesz, kókusztejet iszol, függőágyban alszol. A tawahka asszonyok rizst törnek és ruhát mosnak a folyóban, a férfiak vadásznak és halásznak, hogy legyen estére étel az asztalon. Krautara olyan falu, amilyenről csak gyermekkorod indiánkönyveiben olvashattál.
6. nap: Krautara - Sutawala-völgy
Beülsz a falu pipantéjába és a közeli Sutawala-folyó völgyébe csónakázol. A folyó Közép-Amerika legvadregényesebb szurdokában csörgedez. Nem sokáig élvezheted a látványt csónakban ülve, mert a közeli vízesések megálljt parancsolnak. Kipattansz a pipantéból és gyalog folytatod tovább az utad. Vezetőd kezében machete, lassú a haladás. Itt nincs ösvény, magad kell úrrá légy a természeten. Másfél óra menet után egy arra alkalmasnak találtatott helyen kialakítjuk őserdei táborunkat. Kikötjük a függőágyakat, majd elindulunk pecázni, hogy legyen vacsora az este. Ha akarod, kipróbálhatod a szigonyos halfogást is indián vezetőddel.
7. nap: Sutawala-völgy - Krautara
1984-ben merészkedett először egy geológus kutatócsoport a Sutawala-folyó völgyébe. Félelmetes sziklaképződményeket és karsztjelenségeket fedeztek fel, majd miután elhagyták a vidéket, a vidék ismét elnémult. 2008-as túránk előtt nem járt senki ebben a völgyben, ami állítólag a nicaraguai drogcsempészek egyik titkos útvonala. Reggel elhagyod a tábort és a közeli csúcsok egyikének indulsz neki. Kemény kaptató sűrű őserdővel. Szikráznak és csilingelnek a macheték, ahogy némely páfrányt lenyisszantva sziklát talál a penge. A csúcsról nem akármilyen látvány fogad, már ha kicsit láthatóvá teszed a tájat a sűrű bozótban. Visszatérsz a táborba, összepakolsz, majd irány a csónak, de ezúttal a motort hátrahagyjuk, és ősi módon, palankázva jutunk vissza Krautarába. A faluban, ha szerencséd van, belecsöppenhetsz egy esti ünnepségbe, ahol az asszonyok fűszoknyáikat felöltve körbetáncolják a tüzet.
A mai napon misztikus kalandokban lesz részed. Átcsónakázol a túlpartra, majd rövid gyalogtúrára indulsz a csodás szépségű Ibalai Jaguár-barlangba. Kis mászóképességre szükséged lesz, mert a barlang bejárata kicsit feljebb van a kelleténél. Odabenn óriás gyümölcsevő denevérek és bokáig érő guanó fogad. Tawahka vezetőd csak idáig kísér, mert beljebb állítólag egy öreg jaguár él. Ha van bátorságod, szerencsét próbálhatsz, de jobb félni, mint megijedni.
Emlékszel, mikor a "Smaragd románca" című filmben Kathleen Turner az őserdő mélyén belevágja a bozótvágókést egy repülőgép roncs oldalába, amelyből egy csontváz mosolyog vissza? Hasonló élményekben lesz részed. Elhagyod a Jaguár-barlangot, pipantéba ülsz és irány a miszkítók territóriuma. Egyórás csónakút után kikötsz Pimientánál, ahol egy kedves háznál kikötöd a függőágyad, majd találkozol helyi vezetőddel, akivel nekivágsz a környék erdeinek. 25 éve egy repülőgép zuhant le a vidéken, de a gép maradványai máig láthatók az őserdőben. A mosolygó csontváz kivételével minden olyan, mint a '80-as évek nagysikerű klasszikusában, ugyanis egy expedíció keretében a pilótát kiemelték a roncsból. A gép azonban hátramaradt. Benőtte a dzsungel, a liánok szorításában lassan az enyészeté lett. Több órás túrára indulsz a roncshoz, amit dél magasságában érsz el. Késő délután érsz vissza Pimientába, ahol, ha van egy kis szerencséd, tapír- vagy leguánvacsorával várnak.
Hosszú és fáradtságos utazás vár rád. Pimientát magad mögött hagyva először Tukrun, majd Khurpa következik. Ezen a két településen az első fehér emberek előtted csak vezetőd és a 2008-as túra résztvevői voltak. Vannak még ilyen kommunák, így találomra megállunk egy-két faluban, ahol garantált lesz a döbbenet. Síró gyermekek, furcsán rád tekintő és hajadat fogdosó asszonyok várnak rád. Ez a kulturális sokk felsőfoka: első fehérként megjelenni egy ősi településen. Rövid pihenőt tart a csapat a miszkítók fővárosában, Wampusirpiben, majd folytatod utad a 4 órára fekvő Ahuasba, ahol az éjszakát töltöd majd.
10. nap: Ahuas - Brus Laguna
Délelőtt indulsz Brus Lagunába. A táj megváltozik. A folyópartot mangrove borítja, mögötte szavanna húzódik. A Rio Patuca deltájának ezen ága keskeny, így igen közelről veheted szemügyre a parton sütkérező krokodilokat és teknősöket. 3 órás menet után futsz be a lagúna partján fekvő apró városkába, ami igazi világváros hangulatot fog árasztani az őserdő után. Itt a lakosok többsége már fekete - bár még nem hamisítatlan garifúna település. Helyi vezetőd már vár rád a kikötőben, hogy elvigyen egy csodás fekvésű fincára, ahol az éjszakát töltöd majd. A lagúnán átutazni nem akármilyen élmény, főleg azoknak, akik madárőrültek. Decemberben fészkel a legtöbb madár, ezért milliószám láthatsz fehérgémeket, vörös fejű keselyűket, kormoránokat és pelikánokat, közben az apróbb szigetekről vízi bivalyok figyelik a csónakod. Este krokodil lesre indulsz a közeli öbölbe. Az apró piros szemek fénybogarakként lepik be a lagúnát. Az éjszaka hamisítatlan garifúna vacsora vár rád, ami lehet leguán, teknős, vagy éppen krokodil.
11. nap: Brus Laguna - Rio Platano - Las Marias
Kora reggel visszatérsz Brus Lagunába, majd 5 napi cuccal nekivágsz a Moszkító-part egyik legszebb természeti csodájának, a Rio Platano Biorezervátumnak. Ez a folyó a Patuca kistestvére. Kis lagúnák közötti csatornákon haladsz, mígnem eléred a folyó torkolatát, ahonnan 4 órás utazásra indulsz az őserdő mélyére. Las Marias falujába, a pech indiánok lakhelyére érkezel, mely a Baltimore-hegység előterében fekszik. Alig 200-an lakják a falut. A nap hátralévő része a pihenésé egy helyi kis házikónál, ismerkedés a pechek életével.
12-14. nap: Pico Dama dzsungeltúra
A túra legkeményebb szakasza következik, a Pico Dama meghódítása. Kb. 1 órás csónakázás után bakancsot húzol és irány az erdő. Az ösvény aránylag jól járható, sokkal kevesebbet kell a machetét használni. Ezzel szemben a táv sokkal több lesz, mint a Sutawalában, de eddigre annyira jól sikerült már akklimatizálódni, hogy komoly gondot az első nap nem okozhat. A 6 órás túra után érkezel meg a táborhelyre, ahonnan a csúcstámadást fogjuk megkísérelni. Az éjszakát ágyban töltöd egy erdei menedékházban. Másnap korán kelsz útra. 4 órás menet után éred el a 863 méter magas Pico Damát, amely fenségesen emelkedik a táj fölé. A csúcsról elképesztően szép kilátás fogad a Rio Platano vidékére, miközben a távolban feltűnnek a Sutawala hegyei is. Visszaereszkedsz a táborba, ahol az éjszakát töltöd. Harmadnap visszaindulsz a csónakhoz, amivel visszatérsz Las Marias falujába.
A Rio Platano vidéke a Moszkító-part azon része, ahol garantáltan találkozhatsz pókmajmokkal és bőgőmajmokkal, és nem kell sok idő ahhoz sem, hogy akár jaguárt is láss. Érintetlen vidék ez, ahol az ember nem győzi kapkodni a fejét a sok szépség láttán.
15. nap: Las Marias - Ibans-lagúna - Batalla
A reggeli órákban visszaereszkedsz Rio Platanon, egész az Ibans-lagúnáig. Az Ibans-lagúna jóval kisebb, mint a Brus, így a háttérben csodás kilátás fogad a Baltimore-hegységgel és a Pico Damával. Rengeteg pelikán köröz a csónak felett, gyakran közvetlen pipantéd mellett csobbannak a vízbe, hogy kifogják a napi haladagot. Átérve az Ibans-lagúnán Plaplaya, majd Batalla falvai vannak soron. Batalla egy apró garifúna település. Alig 200-an lakják, ezért ránézésre egy csendes és unalmas falu benyomását kelti. Az emberek azonban roppant kedvesek, s bár kultúrájukból nem sok maradt, bepillantani egy halásznemzet életébe mindig nagy élmény. Bár Batallában van egy kis szálló, jobban jársz, ha inkább függőágyban alszol...
16. nap: Batalla - Plaplaya - Tocoa - La Ceiba
Hajnali 4-kor indul egy csónak Plaplayába, ahonnan egy helyi furgon hátulján utazol tovább Tocoa városába. Az út kb. 4 órás, a Karib-tenger partján halad szörnyű földúton. A táj csodás, de az utazás kemény lesz. Tocoából busszal La Ceibába utazol. Egy hangulatos tengerparti szállón húzod meg magadat, ahol minden este fergeteges hangulatot teremt a Roatán és Utila elől menekülő hátizsákosok aramadája. Délután lehet strandolni, sétálgatni a városban, este pedig durva hangulatú helyi kiskocsmákban lehet felkészülni az esti bulira. A helyi gyógyfüvekből készült rum, a gifiti mindenkinek kötelező!!!
17. nap: La Ceiba - Samboa Creek - La Ceiba - San Pedro Sula
A délelőtti órákban a közeli Samboa Creek falujába utazol. Ez a garifúna település a szárazföldi partszakasz leghangulatosabb halászfaluja. Ha a csapat úgy dönt, megkérhetjük kevés borravalóért a helyi asszonyokat, hogy mutassák be afrikai eredetű táncaikat. Rövid fürdőzésre is lesz idő, majd visszatérünk la Ceibába, onnan pedig busszal San Pedro Sulába. Ez a város Honduras második legnagyobb városa, az ország gazdasági központja. Belvárosa modernebb és rendezettebb, mint Tegucigalpáé, külvárosa azonban még gázabb, mint a fővárosban. Az éjszakát a modern városrészben töltöd a belvárosban. ide amúgy is csak az utolsó éjszakát jöttünk túlélni. :)
18-19. nap: San Pedro Sula - Houston - Amszterdam - Budapest
A reggeli órákban indul a géped San Pedro Sulából Houstonba, ahonnan átszállás után indulsz Európába. Budapestre másnap, a késő délutáni órákban érkezel.
HONDURAS
Pipantéval a Moszkító-partra
Felszerelés
A túrára a következő felszereléssel készülj:
nagy hátizsák: minimum 60 literes. Vízálló lepel legyen hozzá.
kis hátizsák: a nagy hátizsákot a dzsungeltúra alatt nem kell magaddal cipeld, de egy kis zsák kajának, víznek, váltáscuccnak kell.
függőágy: helyben beszerezhető a piacon. Vezetőd a túra előtt megveszi neked, ha igényled, ára 20-25 US$. Ha nem tudsz függőágyban aludni, hozhatsz sátrat is.
szúnyogháló: az erdőben szúnyogháló nélkül aludni felelőtlenség. Ezt vezetőd a függőággyal együtt megveszi neked, ára kb. 10 US$.
kötelek: a függőágyat ki kell kötni. 2x4 méter kötél kell hozzá, ezt hozhatod otthonról, de helyben is beszerezhető pár dollárért. A szúnyoghálóhoz kell madzag. Néhány méter spárgát hozz magaddal.
hálózsák: az őserdőben éjszaka nincs meleg. Ezért elengedhetetlen egy vékony nyári hálózsák.
esőkabát: az őserdőben ne vedd fel, de csónakázás és városi séták alkalmával jól jöhet. A legegyszerűbb 500 forintos kínai vacak is megteszi.
túranadrág:nem feltétlen muszáj drága túranadrágot vásárolnod, a farmer is megteszi. Azért kell, mert az erdőben sok a szúnyog, és bár izzadni fogsz benne rendesen, még mindig jobb, minta rengeteg csípés.
bakancs: a legkényesebb kérdés. Sajnos őserdőjáró bakancsot ezidáig nem fejlesztettek ki, a helyiek gumicsizmában járnak-kelnek. Hozz egy jól szellőző, könnyen kimosható és szárítható magasszárú bakancsot.
túrazokni: 3-4 pár túrázásra kifejlesztett zokni.
egyéb ruhaneműk:1-2 pulóver, rövid nadrág, pólók
elektromos cuccok:fejlámpa, fényképezőgép, elemtöltő, pótaksik
étkészlet: tányér, bögre, bicska
egészségügyi csomag: kötszer, sebtapasz, sebfertőtlenítő, fájdalom- és lázcsillapító, hasfogó, görcsoldó, víztisztító, stb.
Amivel nem kell készülj:
gázfőző: Hondurasban ezidáig nem leltünk olyan boltra, ahol kapható lenne kemping gázpalack, ezért a főzőfej is felesleges volt mindig. Továbbá a túrák alatt kondérban főzünk nyílt tűzön, ezért nincs rá szükség.
Földrajzi fekvés
Honduras földrajzilag 3 egységre bontható. A nyugati országrész hegyvidéki terület, itt található az ország legmagasabb pontja, a 2849 méteres Pico Celaque. Az északi terület a Karib-tenger partvidéke, gyönyörű fehér homokos strandokkal. Elég nagy a hullámzás, ezért a legszebb strandok a szigeteken találhatók. A Moszkító-part szerkezetileg az egyik legnagyobb egység. Nyugatról Olancho hegyvidéke határolja, innen közel 200 kilométer széles parti sáv következik a Karib-tengerig. Az ország leghosszabb folyója a Rio Patuca, közel 500 kilométer hosszú, amiből majd 250 kilométert fogsz megismerni. A Colón-hegység vidéke Közép-Amerika egyik legvadabb zónája, több vidéke máig ismeretlen.
Időjárás
Március a száraz évszak közepe. Eső ettől függetlenül bármikor jöhet. A nappali hőmérséklet 30-35°C körül alakul, az erdő mélyén valamivel hűvösebb lesz, de ott a magas páratartalom miatt többnek fogod érezni. Éjszaka az erdő mélyén akár 10-15°C alá is süllyedhet a hőmérő higanyszála, ezért készülj legalább egy pulcsival és egy nyári hálózsákkal.
Élelem és víz
Honduras konyhája jellegzetes, de nem túl változatos. Éttermekben és kifőzdékben többynire csirke kapható rizzsel, tortillával és kevés salátával. Sajnos az éttermek évről évre egyre drágábbak, de a kis kifőzdék, ún. comedorok aránylag olcsók. 2 US$-ért hozzá lehet jutni melegételhez. Jellemző, hogy a marha- és a sertéshúst nem tudják jól elkészíteni. Gyümölcsből bőséges a kínálat. Banán, mangó és papaja nagyon olcsón szerezhető be, de kapható alma és szőlő is, igaz, ezek igen-igen drágák. Nagyobb városokban megjelentek a gyorséttermek, így Tegucigalpában már van McDonalds és Pizza Hut. Rengeteg csirkéző van mindenhol, illetve a legjobb burritót is itt eheted. A Tawahka Asangni területén nincsenek kajáldák, azt eszünk, amit viszünk magunkkal és amit az indiánoktól kapunk. A túra alatt lehetőség nyílik megkóstolni a tapírt, a tatut, az iguanát, a krokodilt és a teknősbékát, valamint érdekes ízű folyami halakat.
Honduras nemzeti itala a rum. Ezek közül a legkommerszebb és legolcsóbb a Tatascan és a Yuscaran, mindkettő szinte ihatatlan. A legjobb rumok Nicaraguából érkeznek, a Flor de Cañát ajánljuk kipróbálásra. Sörök közül a Port Royal és a Salva Vida hazai termék, főleg az utóbbi a népszerű sör. Az őserdő mélyén készítik a mislát, ami erjesztett kukoricasör. Szerintünk bűn rossz, de mindenképp ki kell próbálni, mert ilyet csak itt ihatsz. A bor nem jellemző, és ha van is, horror áron. A helyi gyümölcsturmixok kiválók és vitamindúsak, a többség mégis szénsavas üdítőket vedel.
Ne fogyassz csapvizet. A Moszkító-parton a kisebb patakok tiszták, és iható a vizük víztisztító nélkül is. A palackos víz amúgy nem vészesen drága. A túrákra hozz magaddal víztisztító cseppeket vagy tablettát, mert jobb a békesség...
Utazás
A repülőút előreláthatólag Amszterdamon keresztül történik, majd egyszeri átszállással az Amerikai Egyesült Államok területén (Newark vagy Houston) még az indulás napján megérkezel Tegucigalpa repülőterére. Visszafelé az út az időeltolódás miatt másfél napig tart.
Helyben többnyire helyi közlekedési eszközöket veszel majd igénybe. Palestína Patucáig helyi csirkebusszal utazol, a Moszkító-parton Krautarába, valamint onnan Ahuasig privát pipantéval csónakázol. Brus Lagunába menetrendszerinti csónak visz majd el. A Rio Platano vidékét ismét privát pipantéval járod be. Az, hogy a pipante privát, nem azt jelenti, hogy csak mi utazunk a csónakban. A helyi csónakosok mindig hoznak magukkal 1-2 havert, hogy ne unatkozzanak az út alatt, valamint a folyó partján stoppoló indiánokat illik elfurikázni egyik faluból a másikba. Irionából furgon hátulján utazol Tocoáig, Utilára komp visz át.
Költőpénz
Honduras pénzneme a lempira (L). 1 US$ = 19 L. Hondurasban, ahogy egész Közép-Amerikában, az eurót nehéz beváltani, ezért dollárt hozz magaddal. Dombornyomott bankkártyák közül a VISA-t mindenhol elfogadják, egyéb kártyákat azonban csak egy-két automata fogad el, főként turistás helyeken. Utazási csekk a nagyobb bankokban beváltható, de elég macerás és sűrűn akadékoskodnak miatta a bankban. A Moszkító-parton nincsen bank, ezért Tegucigalpában gondoskodj elegendő költőpénzről. Brus Lagunában lehet váltani pénzt, de nagyon rossz a ráta.
Túl sok mindenre nem fogsz tudni költeni, mivel a Moszkító-parton nincsenek boltok. Néhány kézműves termék kapható Krautarában, Krausirpiben és Pimientában. A szigeteken magasak az árak, európai árszínvonalon van minden.
Az élelem Hondurasban olcsó, de a szigetek drágák. Utilán és Roatánon étteremben egy tál étel legkevesebb 6-7 US$, a comedorok sem olcsók.
Áram, kommunikáció, GPS
Hondurasban 110 V a hálózati feszültség. A mai elektromos készülékek általában már működnek ezzel a feszültséggel is, de teljesítményük alacsonyabb. Áram csak a fővárosban és a szigeteken lesznek, a Moszkító-parton nincs áram. Wampusirpiben és Brus Lagunában van időszakos áramszolgáltatás, de ha tölteni akarsz, akkor ajánljuk a napelemes elemtöltőt, ami elektromos szaküzletekben kapható és interneten rendelhető. Forma átalakítóra biztosan szükséged lesz. Az amerikai típus használható, ami kétágú, szögletes csatlakozó. Bármely elektromos szaküzletben beszerezhető 1000-2000 forintért. Repülőtéren is kapható.
Honduras hívószáma 504. A vezetékes hívás ára internetkávézókból újabban egyre kedvezőbb. A mobilhívás ára azonban drága. Olcsóbb megoldás, ha kártyafüggetlen telefont hozol ki magaddal, amibe helyben vásárolsz kártyát. Fontos, hogy a telefonod legyen háromsávos, mégpedig olyan, ami bírja az 1900-as sávot (van olyan 3 sávos telefon, ami a klasszikus 900 és 1800 mellett a 2100-as sávon működik, az nem jó). A Moszkító-parton egyre több helyen állítanak fel tornyot, Wampusirpiben és Brus Lagúnában használható a mobil.
Hondurasban minden nagyobb településen van internetkávézó. A normál tarifa óránként 1-1,5 US$, sávszélességben azonban nagyok az eltérések, ezért ha képeket szeretnél képmegosztókra feltölteni, mindig kérdezz rá a sebességre. A legtöbb helyen van lehetőség DVD és CD írásra, azonban tapasztalat, hogy sok helyen nem értenek hozzá, ezért jobb, ha magad csinálod. A Moszkító-parton Wampusirpiben és Brus Lagunában van internetkapcsolat, de nagyon lassú és drága (3 US$). Krausirpiben is van internet, de üzemeltetője 2009 elején elhúnyt és a faluban nincs senki más, aki tudná kezelni a számítógépet, ezért egyelőre nem működik.
Jó felbontású GPS térképeket egyelőre nehéz beszerezni, de mint minden, ez is változik. Interneten kutakodj, helyben nem lesz túl sok időd felkutatni a lehetőségeket.
Veszélyek
Veszélyekből Közép-Amerikában van elég, de ezek többsége nem a természetből származik. Hondurasban komoly gondot okoz a zsebesek jelenléte, éppen ezért nagy értékeket ne tarts olyan helyen, ahonnan az könnyen elvihető. Fényképezőgép a nyakba legyen akasztva, a hátizsákodat - főleg buszokon - fogd az öledbe vagy hordd a hasadon. A dugipénzt oszd szét több részletre és rejtsd el különböző helyeken. A zsebedben csak éppen aktuális költőpénz legyen, amit a legjobb olyan övben hordani, amin van zseb. Erőszakos fellépésekre nem kell számítani. A hölgyek kaphatnak megjegyzéseket, de nem kell félni, a hondurasi fickók nem erőszakosak. A gringó szó errefelé nem pejoratív, teljesen elfogadott, nem kell rajta felkapni a vizet.
Természeti veszélyek főként az őserdei túrákon adódhatnak. Többször volt probléma a skorpió a bakancsban vagy zokniban. Minden éjjel kösd fel a bakancsot egy ágra, reggel pedig gondosan rázz ki belőle mindent. Semmit ne hagyj éjszakára a földön. Menet közben ügyelj a keresztbe kidőlt fákra. Rá csak akkor lépj, ha meg vagy róla győződve, nem korhadt és nem vizes. Ha vizes, megcsúszhatsz és kitörheted a bokádat, ha korhadt, beszakadhat alattad, és a bokaficam mellé még össze is csípkednek a hangyák. Közvetlen a fa tövébe ne lépj, mert a kígyók szeretnek ott pihenni. A barva amarilla a legtöbbet látott mérgeskígyó, de találkozhatsz korál kígyóval is. Veszélyt jelentenek a szúnyogok, amik maláriát, lakott települések körül Dengue-lázt terjeszthetnek. Van egy bögöly fajta, aminek csípése nem fájdalmas, de petéit az ember bőre alá juttatja, ami kifejlődve 2-3 hónapig is rághatja a húsodat. Komoly gondot nem okoz, de néha kellemetlen lehet. Ezen kívül találkozhatsz különféle pókokkal és darazsakkal, amiknek csípése ugyancsak fájdalmas lehet. Közép-Amerika őserdeinek tipikus rovara a mandiga, azaz az óriás hangya, aminek csípése nagyon fájdalmas. A jaguártól és egyéb macskaféléktől ne tarts, nem támadnak emberre. A folyókban vannak krokodilok, de emberre támadást eddig nem regisztráltak.
Higiénia
Hondurasban a higiéniás szint messze elmarad az európaitól. A városi szállók tiszták, de egyszerűek lesznek. Melegvíz nem nagyon lesz, de ez nem lesz kellemetlen, mert a nagy hőségben nem is nagyon vágysz majd rá. A Moszkító-parton nem lesz fürdési lehetőség, pottyantós WC-ket egy-két tawahka és miszkító faluban kialakítottak, de az őserdei túrákon a természetben kell elvégezd a dolgodat. Az étkezéssel komoly gondok szoktak lenni. A Moszkító-parton azt esszük, amit viszünk magunkkal, helyben általában csak rizs és bab fogyasztható. Mivel folyóban mosnak, ezért az étkészlet nincs fertőtlenítve, gyakori ezeken a túrákon a hasmenés. Városokban kövesd túravezetődet a piacra, ő tudja kinél lehet komolyabb gond nélkül étkezni. Csapvizet, lagúnából és patakból ne igyál, csak ha van víztisztító tablettád. A kórházak tiszták és modernek, de vidéken jobb, ha a piócás emberhez fordulsz.
Oltások, gyógyszerek
Kötelező oltás nincs a térségbe, azonban erősen ajánlott a Hepatitis A+B kombinált és a Tetanusz oltások beadatása. Ezek beadását legkésőbb 1 hónappal az utazás előtt meg kell kezdeni. Honduras malária által fertőzött terület, ezért nem árt, ha iratsz fel a háziorvossal egy doboz Delagilt (a Malarón és a Lariam szedését nagyon nem ajánljuk). Ezzel kapcsolatban nézz körbe az Országos Epidemiológiai Központ honlapján.
A védőoltásokról és a maláriáról részletesebben itt olvashatsz.
Időeltolódás és vízum
Hondurasban a közép-európai időzónához képest az időeltolódás -7 óra.
Az országba magyar állampolgárnak nem kell vízum, de hazaút előtt van repülőtéri adó (kb. 34 US$).
A Rio Patuca nem, de a Rio Plátano népszerű úticél azok körében, akik dzsungeltúrázni kívánnak Hondurasban. No nem kell megijedni, itt sincsenek tömegek. 4 kellemes napot töltöttünk el a pech indiánok között Las Maríasban, ami idő alatt mindössze egy 4 fős amerikai csapattal találkoztunk. A Rio Patucán és a tawahkák között eltöltött 10 nap után ez mégis forgalomnak számított. A Rio Plátano jóval kisebb vízfolyás, mint a Patuca, azonban a hegyekben jött hirtelen eső miatt megduzzadt, így a 6 órás csónakútból 8 lett. A Baltimore-hegység közepén emelkedő a Pico Dama minden kétséget kizáróan Közép-Amerika legszebb formájú csúcsa, még ha magassága az 1000 métert sem éri el. Megközelítése nem könnyű, patakokon, folyókon kell átkelni. Szép túra, de egyben kemény is...
2 napos pipantetúra a tawahka indiánok földjére
2009 tavaszán harmadik alkalommal utaztunk végig a Rio Patucán egy eldugott indiántörzshöz, a tawahkákhoz. Az alig 1500 lelket számláló közösség 6 különböző faluban él a Rio Patuca partján, 200 kilométerre az utolsó busszal elérhető falutól. Nem könnyű az utazás. Bár csak üldögélned kell a pipantéban, de ezek a csónakok ma is ugyanúgy készülnek, mint 500 éve, ezért a komfortszint egyenesen nulla. Farönkön, gallyakon üldögélsz, csirkékkel, olykor disznókkal utazol együtt, megosztva a helyi indiánokkal minden apró helyet. A kényelmetlenségért a táj kárpótol. Az első nap még szörnyű erdőirtások mellett haladsz el, a második napon azonban eléred a Tawahka Asangni határát, ahonnan érintetlen esőerdők kísérnek végig utadon egészen az indiánfalvakig. Az éjszakákat rancheken, függöágyban töltöd, fürdeni a folyóban tudsz, enni pedig azt eszel, amit az indiánok eléd tesznek: tatut, iguanát vagy teknőst...
A Tawahka Asangni felfedezése
A tawahka indiánok territóriuma máig érintetlen. Kevés ilyen vidék maradt a 21. században, de a Colón-hegység a Moszkító-parton ilyen. Heteken át lehetne bóklászni a végtelen esőerdőkben, melyek azonban egyre zsugorodnak az illegális földfoglalók révén. Első túránk a Sutawala-völgybe visz, amit csak néhány drogcsempész ismer, lévén a hegyeken túl már Nicaragua fekszik. Nincs kitaposott ösvény, magunknak vágunk utat az ismeretlenbe. A táborhely 2008 óta áll a Mirador Adventures utasainak a részére, a tawahkák ezt az egy helyet tisztán tartják a számunkra. A Sutawala után egy "nevenincs" barlanghoz látogatunk el, amiről a tawahkák azt tartják, jaguárok lakják. Odabenn méter vastag guano telep fogad, fejünk felett hatalmas gyümölcsevő denevérek lógnak fejjel lefelé. Nem merünk továbbmenni, félve a tawahkák legendájától. Pimienta után azonban beljebb merészkedünk az erdőbe, és egy félnapos túra után rátalálunk egy 25 éve lezuhant repülőgép maradványaira. Félelmetes látvány...
Tatuvadászat a Moszkító-parton
A tawahkák vadászó nép. Az esőerdők visszaszorulásával az ő élőterületük is zsugorodik, ami komoly veszélyt jelent társadalmukra. A fiatalok körében egyre jelentősebb az elvándorlás, a tawahka férfiak szerepét pedig egyre inkább a rencherók veszik át, akik a rombolást végzik. Kevesen maradtak, de az a kevés máig próbál úgy élni, ahogy őseik tették. Egy ilyen momentumnak voltunk szemtanúi idén tavasszal, amikor egyik túránk alkalmával belebotlottunk egy tatuba. Két jóbarátunk, Teodulo és Rony azonnal nekiestek a szerencsétlennek, és alig 20 perc leforgása alatt kikaparták az üregéből. A videón mindössze 3 perc látható az állatka haláltusájából. Ha nem bírod a vérd, ne nézd meg ezt a videót. Megkérünk minden kedves állatvédőt, hogy ne bombázzanak a levelekkel. A tatut nem a turisták miatt ölik le a helyiek, lévén azok nincsenek is, hanem a túlélésért...